Itáliai reneszánsz
Vince Kiadó, 2009
A MATISZ Hírlevél 2010/11. számában mutattuk be a Vince Kiadó A művészet képes enciklopédiája c. sorozatának első öt, gyönyörű kötetét. E tárgykörük bámulatos képtárait kínáló, impozáns albumoknak sajátos, rendhagyó vonása, hogy bennük nem találunk az ilyen könyvekben szokásos művészettörténeti ismertető és elemző írásokat, hanem a fejezetek rövid bevezetőin túl csak a bemutatott művek címét és pár alapadatát közlik, s hagyják, hogy a látvány önmagáért beszéljen, megragadó szépségével, lenyűgöző szellemi erejével, és így adjon lebilincselő panorámát a nagy korszakok művészetének kiemelkedő alkotásairól. Ugyanilyen módon, bámulatosan gazdag, kitűnő minőségű képanyaggal és szikár szöveges magyarázatokkal ad ragyogó áttekintést az Itáliai reneszánsz c. hatalmas album az európai művészet- és szellemtörténetnek erről a talán minden másnál csodálatosabb korszakáról.
Ma is a legnagyobb elismerés, ha valakit reneszánsz embernek nevezünk.
Magasan szárnyaló szellemét, sokrétű tudását és műveltségét, nyitottságát, sokirányú intellektuális érdeklődését, kiemelkedő alkotó teljesítményét dicsérjük vele. Mi több, ebben ott van az is, hogy nem csupán becsüljük, de kedveljük is. Mindebben nyilvánvalóan a reneszánszról alkotott értékítéletünk jelenik meg.
A reneszánsz az európai kultúra történetének egyetlen olyan korszakalkotó szellemi, művészeti és társadalmi irányzata, mozgalma, amely csupa fény, sötét árnyékok nélkül - a földi lét értékei és szépségei felé forduló értelem csodája. Olyan új gondolkodási folyamatokat indított el, amelyek meghatározó szerepet játszottak a modern világ és a modern tudományok gyökereinek kialakulásában Nagy része annak, amit ma európai szellemi értékként becsülünk, itt vette kezdetét, s azok nélkül ma sokkal sötétebb, szűklátókörűbb, butább lenne a világ, és mi magunk is. A középkorban az építő- és a képzőművészet nagyrészt a tömegkommunikáció eszközeként szolgált, s az uralkodó eszmék - a vallásos hit, valamint az égi hatalom és a világi hierarchia iránti tisztelet - hirdetésére és folyamatos megerősítésére rendeltetett.
A reneszánsz ebben alapvetően új stratégiát hozott a közéletnek, és az emberek életének alakításában: megteremtette és meghirdette az igényt, hogy az ember a vallás iránti mélységes tisztelete megtartása mellett az evilági életben keresse szellemének és életvitelének kiteljesedését, s ennek részeként a művészetek értékeivel a saját életét is gazdagítani igyekezzék. Meghatározó jelentőségű előrelépést valósított meg azzal is, hogy a művészeket a vallás és/vagy a földi hatalmak névtelen szolgájából a megbecsülendő alkotó rangjára emelte, megnyitva előttük a társadalmi felemelkedés lehetőségét.
Mindez Itáliában kezdődött, onnan indult Európát meghódító diadalmenetére. Kibontakoztatása emelte Itáliát a nyugati világ mintaadó kulturális középpontjává, és művészetének mecénásait a felvilágosult/nak látszani akaró/ uralkodók, főurak és az őket utánzó nagypolgárok szerepmodelljévé. E káprázatos stíluskorszak csúcsfényeit olyan művészfejedelmek remekművei alkotják, mint Masaccio és Donatello, Brunelleschi és Leonardo, Michelangelo és Raffaello, s mellettük tanítványok, követők, neves mesterek és szintúgy remekeket alkotó kismesterek hozták létre építészetben, szobrászatban és festészetben annak hihetetlenül gazdag és a túlzásoktól mentes, tiszta szépségben felülmúlhatatlan kincsestárát. Ezekből ad 600 oldalas, reprezentatív válogatást e kötet.
Fejezetei: * Építészet Firenzében és Toscanában * Építészet Észak-Itáliában * Építészet Közép- és Dél-Itáliában * Szobrászat Firenzében és Toscanában * Szobrászat Észak-Itáliában * Szobrászat Közép- és Dél-Itáliában * Festészet Firenzében és Toscanában * Festészet Észak-Itáliában * Festészet Közép- és Dél-Itáliában.
