A szerzõi jog a szellemi tulajdonjogok rendszerének egyik jelentõs területe. A szellemi tulajdonjogok érvényesítésének célja, hogy alkotó tevékenységre ösztönözzön, honorálja a társadalom számára hasznos, értékes alkotások létrehozását. A nemzetközi egyezményekre épülõ szellemi tulajdonjogi rendszer két nagy területe: a szerzõi jog és az iparjogvédelem.
A digitalizálás szempontjából a szerzõi jognak van kitüntetett szerepe. Az irodalmi, mûvészeti, tudományos mûvek alkotói, illetve az alkotások közvetítõi számára törvény garantálja a személyhez fûzõdõ, illetve vagyoni jogaik érvényesülését.
A digitalizálás a már nyilvánosságra hozott mûvek számítógépes kódolását jelenti. A szerzõi jog szempontjából a digitalizálás - vagyis a digitális másolat készítése - többszörözésnek minõsül, így az engedélyköteles tevékenységek körébe tartozik.
Az 1999. óta érvényes szerzõi jogi törvény egyértelmûen meghatározza a szerzõi jogok és az ún. szomszédos jogok érvényességének és érvényesítésének a kereteit. A törvény eltérõ szabályokat ír elõ a közgyûjteményekben folyó, különbözõ digitalizálási tevékenységekre.
Van olyan eljárás, amely a szabad felhasználás körébe esik, van, amelyikre érvényes a kötelezõ közös jogkezelés, és olyan is van, amelyiknél nincs lehetõség közös jogkezeléssel élni. Általában igaz, hogy a digitalizálás megkezdése elõtt felhasználási szerzõdést kell kötni a jogtulajdonossal.
A digitalizálás célja meghatározó jelentõséggel bír a szerzõi jogi eljárás tekintetében.

Tipikusan az alábbi indokkal kezdünk hozzá a digitalizáláshoz:

• digitalizálás belsõ, intézményi célra;
• digitális másolat készítése könyvtárközi kölcsönzési célra;
• digitalizálás, és a digitalizált mû szolgáltatása 
• CD-ROM-on,
• intranet hálózaton
• interneten
  

Tovább árnyalja a képet, hogy azt is tudnunk kell, a digitalizálásra kiválasztott mû mikor került nyilvánosságra, mert a jogszerzés a mindenkor hatályban lévõ jogszabályok szerint történik. A szabályokat pontosan kell ismerni ahhoz, hogy a digitalizálás során jogszerûen járjunk el.

A digitális technológia hatása a szerzõi jogokra és a szomszédos jogokra. A WIPO Szerzõi Jogi Egyezménye (WCT). A szerzõi jog területét érintõ legfontosabb problémák.

Az Országgyûlés 2003 novemberében fogadta el az egyes iparjogvédelmi és szerzõi jogi törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot. A szerzõi jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) módosításának elsõdleges célja a 2001/29/EK irányelvvel (az ún. INFOSOC-irányelvvel) való teljes összhang megteremtése volt. Ennek keretében 2004. május 1-jétõl változnak egyes, a mûvek, teljesítmények szabad felhasználására vonatkozó rendelkezések is különös tekintettel a kép- és hangarchívumokra.

Noha az audiovizuális mûvek on-line felhasználása legalábbis Európában egyelõre nem tartozik a tipikus mûélvezetek közé, mégis egyre nyilvánvalóbb, hogy csak idõ és technikai fejlõdés kérdése, hogy a filmek terjesztésének ezen formája elterjedjen. Ezzel párhuzamosan az off-line digitális hordozókon terjesztett mûvek másolásvédelme, és ennek kapcsán a magáncélú másolásra megállapított jogdíjak kérdése többek között kihat e jogdíjak kezelését végzõ szervezetek tevékenységére.
Vajon fel vannak-e készülve az audiovizuális piac (filmproducerek, forgalmazók, video- és DVD terjesztõk, televíziós társaságok, moziüzemeltetõk) jelenlegi szereplõi arra, hogy maguk próbálják kiaknázni az új lehetõségeket illetve, hogy az on-line szolgáltatók állította konkurenciával felvegyék a versenyt, és megtalálják az adekvát jogi eszközöket egymás közti viszonyuk szabályozására? Milyen szerzõi jogi, versenyjogi és nemzetközi jogi kérdésekkel kell szembenéznie a jogalkalmazónak az audiovizuális mûvek és a DRM viszonylatában? Az elõadás ezekre a kérdésekre igyekszik rávilágítani, elsõsorban néhány, a nagy amerikai "major" stúdiók precedensértékû esetének bemutatásán keresztül.