Z. Karvalics László: A digitális álom poétája a magyar közszolgákhoz
Néhány napja, az információs szegénységről rendezett New York-i világtalálkozón az Európai Bizottság Digitális Menetrendjéért felelős alelnöke, Neelie Kroes tartott előadást „Nyílt Internet az egész világ számára (An Open Internet for the whole world) címmel. Az Unió szorgos sajtómunkásai már közzé is tették a szöveget [1] - sőt, annak hozzászólásokat is fogadó közösségi verzióját (social version) is [2] -, az első komment már meg is született, amikor ezeket a sorokat írom. A szöveg különleges élmény, senki ne mulasszon el kattintani!
A beszéd – az élőszó és a levegővételek ritmusához igazítva – egymás alá tördelt rövid tőmondatokból áll. Néha tárgyilagosak, néha közismert téziseket idéznek fel, néha emelkedettek. Összességében olyan hatást keltenek, mintha valaki az online világ áldásait kívánt volna örömódába foglalni:„digitálissá lesz minden európai, szegény és gazdag, városi és vidéki, férfi és nő” „every European digital – rich and poor, urban and rural, men and women”. (Felkészül: Schiller poéta és Beethoven komponista.) A beszéd lényege, egyetlen állításba sűrítve: az információtechnológia nagyszerű eszköz, hogy jobbá tegyük a világot.
Hú, mit fog kapni a következő hetekben Kroes asszony! A Nagy Odamondó, Jevgenyij Morozov már bizonyára köszörüli a klaviatúráját valahol a Nagy Víz túloldalán, Washingtonban. A „szétszakító zord erkölcs” képviselői az Öreg Kontinensen sem fognak majd másról beszélni, mint techno-optimizmusról, technológiai determinizmusról, képmutató, messianisztikus utopianizmusról, gyomorforgató cyber-romanticizmusról. Sokan fogják felidézni néhai Al Gore alelnököt, aki az egész világot körülölelő „információs szupersztráda” víziójával házalt – atyavilág! – már több mint húsz éve.
Akár még igazuk is lehet, Én azonban ebben a beszédben mást látok. Annak a felismerésnek a nyomatékosítását, hogy egy stratégiailag megkerülhetetlen területről van szó (political recognition is rising). Hogy tisztában kell lenni avval, hogyan függenek össze egymással a dolgok. A szélessávú hozzáférés növekedése mögött a GDP emelkedését, amögött pedig a jobb életminőséget kell látnunk, mind több emberét (Better lives for more people). Az oktatás forradalmasítását. Ha nemzeti léptékben gondolkodunk, akkor nem szabad a hozzáférésben korlátozott, vagy alacsony használati minőséggel jellemezhető társadalmi csoportokról elfeledkezni. Ha pedig világméretekben, akkor a nehéz helyzetben lévő fekete kontinensről és a Föld más nyomorgócairól (Then we can deliver the digital dream on every connected continent). Ne feledjük: az, hogy társadalomkutatóktól, informatikai lobbystáktól, civil szervezetektől már régóta hallunk hasonlókat, nem azonos avval, ahogyan a szólam a politikai döntéshozatal legfelsőbb szintjeiről zendül fel. Olyankor kit érdekel, ha a harsonát kicsit hamisnak érezzük?.............
