Financing Entrepreneurship (Vállalkozás finanszírozás)
Edward Elgar, 2008
E könyv címének fordítása magyarázatot igényel, ami egyúttal a tárgyának meghatározását is adja. A vállalkozások körét, amelyek finanszírozásáról szól, a legjobban úgy határozhatjuk meg, hogy az olyan kisebb vállalatokat öleli fel, amelyek kényszerűen is a dinamikus és rugalmas üzleti stratégiával igyekeznek fennmaradni, s ennek érdekében készek a szükséges alkalmazkodásra, változásokra, fejlesztésre, innovációs munkára. Ezek elitjét nevezi a szakirodalom jó növekedési képességű vállalatoknak, s kezeli őket ilyeténként a bölcs gazdaságpolitika.
Tény, hogy éppen e jellemzőikből adódóan ezek a vállalatok adják a modern gazdaságok innovációs potenciáljának igen számottevő hányadát, s szintúgy nélkülözhetetlenek a foglalkoztatottság, a munkahelyek fenntartásában. Nemzetgazdasági jelentőségüket az Európai Unió is rendszeresen kiemeli a közleményeiben, útmutatásaiban, és ami sokkal fontosabb, a fejlesztés támogatási programjaiban. A gazdasági szakkönyvekben a világelsők közé tartozó Elgar soro-zatot (The International Library of Entrepreneurship) szentel nekik - ez a kötet a 12. a sorban.
Tény, hogy e vállalati kör fentebb vázolt tulajdonságai, a belőlük táplálkozó hozadékok áldást jelentenek a nemzetgazdaság számára, másrészt viszont átokként ülnek magukon e vállalatokon, legalább is a külső finanszírozáshoz jutásuk tekintetében. Külső finanszírozáshoz intézményesen legfőképp a következő forrásokból juthatnak: a kereskedelmi bankoktól, az értékpapír tőzsdék-, másrészt a befektetési szolgáltatók közvetítésével a befektetőktől, valamint a kockázati tőkétől, s valamelyest az üzleti angyaloktól. A kereskedelmi bankok a reájuk előírt óvatossági szabályok miatt inkább csak kivételes esetekben fektethetnek tőkét ilyen vállalatokba, és azok a jellemzőikből adódóan gyakran nem képesek megfelelni a jól kiszámítható tevékenységekhez szabott, óvatos banki hitelbírálat követelményeinek sem. Kritikus jelentőségű mind e vállalatok, mind a nemzetgazdaságok, s nem kevésbé a gazdaságpolitikai döntéshozók és az ilyen kérdésekkel foglalkozó véleményvezérek számára, hogy ez nem értelmezhető a bankok hibájaként, hanem egyértelműen a pénzügyi rendszer működési sajátossága, amelyet e vállalatok e rendszer fogyatékosságaként érzékelnek.
A nagy tőzsdék feltételei és követelményei sem megfelelőek arra, hogy viszonylag kis cégek ott bocsássanak ki részvényeket vagy egyéb forrásbevonást szolgáló értékpapírokat. Ennek az áthidalására a legutóbbi évtizedekben több kísérlet is történt kifejezetten jó növekedési képességű kisebb cégekre specializált tőzsdék létrehozására, ezek azonban lényegében megbuktak (nem kis részben az ún. internet- vagy dot.com buborék összeomlásának következményeként). A tevékenységük méretgazdaságossági követelményei miatt a befektetési szolgáltatók is inkább csak kivételes esetekben foglalkoznak e kisebb cégek finanszírozásával, és hasonló a helyzet a kockázati tőkével, az üzleti angyaloktól származó forrás pedig messze nem elegendő. E cégek finanszírozásának problémája tehát égető, és nagyrészt megoldatlan.
Ez a 724 oldalas kötet négy részben 24 et sorakoztat fel az idevágó szakirodalom alapvető jelentőségű tanulmányaiból. Az első rész két klasszikust a közgazdasági alapokról. Ezek egyike Frank H. Knight Vállalat és profit c. tanulmánya, amely az igencsak a lényegre utaló című Kockázat, bizonytalanság és profit c. kötetben jelent meg 1912-ben, a másik az innováció közgazdasági elméletének atyjaként tekintett J. A. Schumpeter 1949-ben megjelent Közgazdasági elmélet és a vállalkozás története c. tanulmánya.
A második négy tanulmánya e vállalkozások meghatározó jelentőségű sajátosságait elemzi. A harmadik négy tanulmánya a tőkepiac azon vonásait és problémáit vázolja fel, amelyek okán a vállalkozások a finanszírozáshoz jutás nehézségeibe ütköznek. Egyikük arra a kulcsfontosságú kérdésre összpontosít, hogy milyen mértékben növelik a tőkéhez jutás problémái a kudarc valószínűségét. A kötet csaknem felét kitevő negyedik rész tíz tanulmánya a problémák megoldását vizsgálja Önfinanszírozás, Kereskedelmi bankok, Üzleti angyalok, Kockázati tőke és Nyilvános tőkepiac felbontásban. A záró rész 4 rövidebb írása az idevágó közösségi/kormányzati politikákhoz kapcsolódik.
