Csatahajók enciklopédiája
Athenaeum 2000 Kiadó, 2008
A technika remekeinek egyik különleges osztályáról ad nagyon érdekes és - a terjedelem szabta korlátok között - alapos áttekintést ez a figyelemre méltó kötet. Olyan hajókról, ill. hajó típusokról, amelyek figyelemre méltó szerepet játszottak a történelem alakításában.
A csatahajók legjobbjai a maguk nemében mindig bámulatos műszaki alkotások. „Hajózni szükséges, élni nem szükséges” - tartotta a régi mondás, s a hajók valóban ősidők óta az ember különösen fontos eszközei. Ezért a hajóépítők mindig is igyekeztek a lehető legjobbat létrehozni. Ehhez járul, hogy a hajó, s különösképpen a nagy folyamok vándora, s még inkább a tengerjáró, veszélyes üzem: a konstrukció tévedéseit, az építés hibáit katasztrófák torolhatják meg. Amióta pedig a hajózás emberek versengő céljait szolgálja, még erősebb az a szorítás, amely e járművek fejlesztésében az innováció talán legfőbb hajtóerejét adja.
A versengés a legdrasztikusabban kétségkívül a háborús alkalmazásokban csúcsosodik ki. A csatahajó különleges hadi eszköz: az ember számára idegen, ellenséges elem, a mélyvíz alkotta környezetben kell helytállnia, és harci körülmények között is fennmaradnia, megfosztva mindattól a támogatástól, amelyet a szilárd talaj adta lehetőségek biztosíthatnak a harcolóknak. Itt szó szerint létkérdés, hogy ki kit győz le, kit segítenek a legjobban az eszközei - így a hajói is - a győzelem kivívásában. Szó szerint innováció küzd innováció ellen, mind abban, hogy a csatahajó felülkerekedjék a pusztító erejével, másrészt képes legyen sikerrel ellenállni mások támadásának. E hajók fejlesztésébe a fegyverkezési verseny viszi be a folyamatos innováció kényszerét, mivel itt a lemaradásnak tragikusak a következményei. Ezért a csatahajók legjobbjai a műszaki ismeretek és megoldások mindenkori élvonalára épülnek, s alkotóik nagyon sokat tesznek azért, hogy minél inkább meg is haladják azt.
A csatahajó voltaképpen egy platform, amely fegyverek, egyéb harci eszközök, és harcoló alakulatok szállítására rendeltetett. Úgy kell tudnia hatalmas terheket - felszereléseket, készleteket - cipelni, hogy emellett igen fürge, jól manőverezhető legyen, ez elengedhetetlen a harcértékéhez. Dolga, hogy nagy erőt tudjon felvonultatni gyorsan és hatékonyan, nagy legyen a hatótávolsága, nagy pusztító erővel tudjon lecsapni az ellenségre, jól állja az őt ért támadásokat, és mindezekben minél jobban múlja felül az ellenség hajóit. Más kérdés, amelyre mi, kívülállók nem tudhatjuk a választ, vajon a technika további fejlődése meghagyja-e ezeknek a rendkívül drága, ugyanakkor elkerülhetetlenül sebezhető, elpusztítható hadi eszközöknek a létjogosultságát.Alcíme szerint ez kötet a csatahajók és csatacirkálók eredetének és fejlődésének képes története. Részletekben gazdag áttekintést ad mind történelmi, mind hadtörténeti nézőpontból - és legalább annyira lenyűgöző képet fest arról is, hogyan valósult meg, s folyik továbbra is az egymásnak feszülő műszaki fejlesztések küzdelme ezekben a mind bonyolultabb, és egyre nagyobb teljesítményekre képes gépcsodákban.
A több mint 550, dokumentáció értékű fotóval illusztrált kötet a benne felvonultatottak megválasztásában a csatahajónak azt a meghatározását követi, amely szerint ez olyan, nagyméretű hajó, amelyet 255 mm-es vagy annál nagyobb kaliberű ágyúval szereltek fel. Az első ilyen csatahajók még fából készültek, de már vaslemez páncélzattal. Olvashatjuk: az orosz háborúban 1855-ben történt meg először, hogy gőzzel hajtott, páncélozott csatahajók csatában részt vettek. A kötet elénk tárja az ezt követő fejlődés fő vonalait, kiemelkedő ill. jellemző alkotásait, hajóit és csatahajó osztályait. E hajók történelmébe ágyazva az utóbbi másfél évszázad leghíresebb csatahajói közül ismerhetünk meg 150-nél többet, azok fő jellemzőit, valamint dióhéjban a történetüket.
